Nagy turbulenciát hozott a KATA szerinti adózást érintő törvénymódosítás a társaságok életébe.
A KATA bevezetésével a kormányzati szándék egy olyan új és egyszerű adózási mód megteremtése volt, amely célja a foglalkoztatottság növelése, valamint a kisvállalatok adminisztrációs és adóterheinek csökkentése. Ezzel a kedvező adózási formával az addig “feketén dolgozó”, közvetlenül a lakosságnak értékesítő legkisebb vállalkozói réteget célozta meg. Számszerűen ez azt jelentette, – a KATA élettartamának nagyobb részében – hogy a főállású kisadózó évi 12 milliós bevétele után mindössze havi 50 ezer forinttal leróhatta a kötelező terheket. Tehát az alkalmazotti bér után fizetendő járulékokat és adóterheket 33,5%-ról 2.9%-re lehetett csökkenteni a KATA választásával.
Az első években a jogalkotói szándék megvalósult és java részt a célzotti kör tért át a KATA szerinti adózásra, a gazdaság kifehéredése megkezdődött.
Azonban a foglalkoztatási adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyre több munkaadó kényszerítette KATÁ-s jogviszonyba munkavállalóit.
A Pénzügyminisztérium kommunikációja szerint 2019-ben az új KATÁ-s induló vállalkozások 40%-a korábban munkavállaló volt. Ráadásul a 14 legnagyobb munkaadó 4 700 volt munkavállalót foglalkoztatott KATÁ-sként, leginkább az egészségügyi és az informatikai szektorban.
A bújtatott munkaviszonyok és súlyos visszaélések adóhatóság általi adózónkénti ellenőrzésére és beazonosítására – az érintettek nagy száma miatt is – nem volt lehetőség, így a probléma törvényi szintű kezelésére volt szükség.
A módosítás folytán a KATA szerinti adózást választók köre lényegesen beszűkült, 2022. szeptember 1-től már csak egyéni vállalkozóként választható, ha kizárólag magánszemélyek felé számláz.
Ennek következtében számos olyan cégnél, akik korábban KATA-s vállalkozóval dolgoztak együtt, felmerülhetnek adózási és munkajogi jellegű kérdések, a közös út folytatása során.
Kérdésként merülhet fel például, hogy a társasága lehetőséget biztosít-e a volt KATA-s üzleti partnereinek, hogy saját maguk válasszák meg a jogviszony jellegét, amiben a további együttműködés történik.
Amennyiben a munkaviszonyban való együttműködés mellett döntenek, úgy a társaságoknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy a juttatási csomagok, kifizetési opciók széles skálája miatt az egyenlő bánásmód követelménye ne sérüljön, és fel kell készülni az esetlegesen bekövetkező munkaügyi perekre is.
Source:
2012. évi CXLVII. törvény – a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról