Az Európai Unió Bírósága egy magyar bíróság kérelmére előzetes döntéshozatali eljárásban értelmezte a külföldi minimálbér fogalmát.
Egy közúti árufuvarozással foglalkozó magyar munkáltató az alkalmazottait franciaországi munkavégzésre küldte ki. A kiküldetés idejére a sofőrök fix összegű, a kiküldetés idejével arányosan növekvő napidíjban részesültek. A napidíjat a munkáltató költségtérítésnek nevezte.
A munkavállalók pert indítottak a magyar munkáltatóval szemben, mivel órabérük szerintük nem érte el a francia órabér minimális mértékét – nem teljesítve ezzel az ún. „kiküldetési irányelv” egyik legfontosabb előírását. A magyar munkáltató a bíróság előtt azzal érvelt, hogy a napidíj a sofőrök munkabérének részét képezte, amely azzal együtt már elérte, sőt, meg is haladta a francia minimálbér szintjét.
A magyar bíróság kezdeményezésére az Európai Unió Bírósága („EUB”) előzetes döntéshozatali eljárást folytatott le. Ennek eredményeképp elsőként leszögezte, hogy a kiküldetési irányelv a közúti árufuvarozási ágazatban dolgozókra is alkalmazandó.
Emellett az EUB kimondta azt is, hogy külföldi kiküldetéssel kapcsolatos jogsértés esetén a munkaügyi per mind a kiküldetés helye, mind a munkáltató székhelye szerinti tagállamban megindítható.
Az EUB a vizsgált napidíj átalányjellegéből és progresszivitásából – a „költségtérítés” megnevezés ellenére is – arra a következtésre jutott, hogy az valójában nem költségtérítés-jellegű. Rendeltetése sokkal inkább az otthonról való távollét és az egyéb, kiküldetéssel együtt járó hátrányok ellensúlyozása volt. Az EUB ennek megfelelően úgy határozott, hogy az ilyen napidíj a minimálbér részét képező, „kiküldetéshez tartozó juttatásnak” minősül. Az ítélet ugyan nem tartalmazza, de megjegyzendő, hogy ebben az esetben a kiküldetési költségeket a munkáltatónak természetesen külön kell fedeznie.
Az EUB szerint a napidíj akkor nem képezné részét a minimálbérnek, ha azt
a ténylegesen felmerülő kiküldetési költségek (pl. utazás, lakás és ellátás) megtérítésére fizetnék ki, vagy ha az a kiküldetési célország nemzeti joga szerinti bérpótléknak (pl. túlórapótléknak) minősülne.
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a napidíj (ha az valóban költségtérítés-jellegű) nem része a kiküldetési bérnek, amelynek így önmagában kell elérnie a célország szerinti minimálbért.
A magyar bíróság eljárása folyamatban van, jogerős döntés még nem született az ügyben. Az azonban már most világosan látszik, hogy kiküldetés esetén a munkáltatónak érdemes különös figyelmet fordítania a bérezés megfelelő kialakítására.
Forrás: Az Európai Unió Bíróságának ítélete a C-428/19. sz. ügyben